Ilyen az ember: sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is meg nem tapasztalja, és csak azt tudja igazán értékelni, ami elveszett.

 

Az a szeretet, amely véget ér, sohasem volt igazi.

 

Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat az ablakon kidobni.

 

Az ember érzi, hogy fontos, ezt azzal is bizonyítja, hogy mások élete fontosabb neki a sajátjánál.

:$$$$

 

El kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz.

 

Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk.

 

Aki szeret, nemcsak boldogságot, de mérhetetlen sok szenvedést is átél. Minden múlandó. Néha nem is bánjuk. Ha hideg a szívünk, és nem szeretünk valakivel lenni, számoljuk az időt: múljon már el. Csak ha szeretünk, akkor állítanánk meg az időt. Akkor jó lenne, ha örökké tartana az élet. A szeretet az egyetlen olyan állapot, melyről elvarázsolt lelkünk tudja, hogy ÖRÖKKÉVALÓ. Az "enyém vagy, s én a tiéd" időtlen állapot.

 

Idegen város, idegen arcok, Félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, Nekem más maradsz.

 

Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.

 

Miért akkor fogynak el a szavak, amikor leginkább kellenének, Miért akkor tűnsz el egyből, amikor igazán szeretnélek?

 

Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.

Nem szeret kétszer, aki szeretett.

 

Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.

 

Saját magunknak kell legyőznünk a csalódásunkat.

 

Senki sem érdemli meg a könnyeid, aki pedig megérdemeli, az úgysem fog sírásra kényszeríteni..

 

Van úgy, amikor jobb csöndbe elviselni azt a fájdalmat, amit okoznak.

 

Egyszer majd az életedben találni fogsz valakit aki felemel, mikor nagyon magad alatt vagy.