2010. november 25., csütörtök


Az igaz szerelem olyan mint egy tetoválás: fáj, amikor vérzik, de az idők végéig megmarad.

Egy férfi képes akár egy millió nőt is szeretni, de az az igazi férfi aki egyetlen nőt szeret több millió módon.

Egy éjjel a Hold így szólt hozzám: "Ha mindig csak sírsz miatta, akkor miért nem hagyod el?" Megálltam egy pillanatra, majd a Holdra néztem & azt mondtam: "Te elhagynád valaha a saját eged?"

A fiú megkérdezte: "Anya, mondd, hogy találhatnám meg az igazit?" Az anyukája azt felelte: "Ne aggódj, csak arra ügyelj, hogy a megfelelő emberré válj"

Néhány csajnak a hét minden napján más pasija van, nekem csak egy - de örökké :)

Nem félek a pókoktól, se a bogaraktól, nincs tériszonyom és a szűk helyektől sem tartok, de mikor a szemeidbe nézek, félek, hogy egyszer elveszítelek!..

Ha valamiért elhagysz és egyedül maradok,az életem megáll, tovább nem haladok,mert nélküled már nincs értelme!!

Könnyebb azt mondani,már nem szeretem őt többé,mint megmagyarázni hogy miért szeretem őt még mindég,ugyanúgy!

A szerelem olyan mint egy matek példa.A végén rájössz hogy hibáztál, Vissza akarsz térni hogy kijavíthasd, De nem teheted, Az órának vége, KICSENGETTEK..

Várom,Remélem,Álmodozom arról hogy vissza jössz ,De ismerem a történet végét,Nem fogsz visszajönni hozzám.

Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod, helyébe más jön, de őt már szeretni úgy soha nem fogod!

Elmúlt a jó idő,megtört a rend,Néhány mondat és egy nevetés visszacseng.Elment a jó idő,elment veled, S ami itt maradt,az nem nagyon kell nekem.

Néha még hiányzik az aki én voltam veled,aki te voltál velem,és akik mi együtt voltunk ...

Most már végleg elmentél,rám nem is figyeltél,gyorsan elfelejtettél ahogy az ősz után jön a tél..

Nem vagyok jövőbe látó égi jel,csak egy álom mi gyakran téved el.Lehet hogy nem vagyok az kit mindig is kerestél. De az volna szép ha mégis szeretnél..

2010. november 18., csütörtök


Egész életemben emlékezni fogok rád, és te is emlékezni fogsz rám. Akárcsak az alkonyatra, az ablakot verő esőre és mindarra, ami mindig a miénk marad, mert soha nem birtokolhatjuk.

Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom, szeretni.

"Emlékezz...Ne bánd meg azt, amit tettél, mert amikor megtetted, BOLDOG voltál."

“Ez az egyetlen életed van. Ha egy utcahosszúságú “miért nem tettem meg azt, amit szerettem volna” listával fognak eltemetni, az semmi mást nem jelent, mint hogy NEM TETTED MEG, amit lehetett volna.”

Mással jársz. Tudom. De nem lehetsz ilyen. Tudod, hogy szeretlek, tudod..

2010. november 13., szombat


Ha a problémádra van megoldás, miért aggódnál miatta? Ha pedig nincs rá megoldás.. akkor mi értelme aggódnod?

Mielőtt csak újabb ígéreteket teszel, tanuld meg mit jelent az "ÖRÖKKÉ" szó!

Mosolyogj mindig. Ez arra készteti az embereket, hogy azon töprengjenek, hogy te ki is vagy valójában...

Csókolózni olyan, mint cukros vizet inni: iszol, és egyre csak szomjasabb leszel :)

Igazán attól fáj az ütés, kitől simogatást várnál, s nem adhatod vissza, mert rögtön belehalnál...

Az életem egy film, aminek én vagyok a főszereplője. Azonban betétdal nélkül még a néma film sem teljes. A zene ad fényt, színt, sőt kedvet az életnek... :))
Megtanítottál szeretni, látni, érezni. Én most már csak téged látlak,téged érezlek és csak téged szeretlek. Én nem tudom meddig, és nem is akarom tudni, mert csak ma van, csak most, csak az a pillanat, amíg mellettem vagy, amíg látlak és érezlek,amíg szeretsz, s szeretlek!♥

Ha belenézel egy lány szívébe, meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában...Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat.De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg:Hogyan tud erős maradni akkor is, mikor semmi sincs rendben!


Képzeld hogy futok szemben a széllel,Kereslek szenvedéllyel, ábrándozom nappal és éjjel.Várlak, csukott szemmel is látlak,Az arcod, a szemed, a vállad, ábrándozom hogy megtalállak.

2010. november 11., csütörtök


Távol tőled szomorú az élet, szívem azt súgja látni szeretnélek!!!

Sajnos,én most mind két lábbal a szakadék szélén állok... :((


Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll.

Megszülettél; az egy jó nap volt. Egy nap majd meghalsz, ami kár.. viszont a kettő között ott van az életed, amit semmi és senki nem vehet el tőled.

Előbb vagy utóbb mindenki megbánt majd téged; neked kell eldönteni, hogy ki az, aki megérdemli, hogy szenvedj miatta.

Életünket a lehetőségeink határozzák meg; azok is, amiket elszalasztottunk..

Olyan búcsú lesz ez amitől én fogok majd sírni, mert ha ennek fogom hívni, akkor nem fogom kibírni...

Újra előtte álltam,újra láttam arcát, de ő már más lánynak csókolta az ajkát.

Az igazi szerelem sokban hasonlít a gyermekkorhoz: megvan benne ugyanaz a meggondolatlanság, oktalanság, pazarlás, kacagás és sírás.

Tudod, hosszú álom az élet, valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.

2010. november 10., szerda


Visszanézve a múltba, az agyam leblokkolt,majd mosolyogtam... Őrült vagyok? Még mindig hiányzol...

Majd hátatfordítottak egymásnak, és soha többé nem szóltak egy szót se. A plüssnyuszit végül elvitte egy másik kisgyerek, a plüssmackó pedig örökké bánta, hogy nem mondta ki időben: szeretlek ♥

Behunytam a szemem, megbíztam benned. Lehunytam, és te otthagytál engem...♥

Sajnos igy történt.... :((


Volt egyszer egy herceg és egy hercegnő. A hercegnő elveszítette a hercegét,mielőtt elmondhatta volna, hogy milyen fontos neki és hogy ő jelenti neki a világot. Ha szerelmes vagy, mondd ki, ne titkold, ne szégyelld,mert lehet, hogy mire összeszednéd a bátorságod,addigra akinek mondanád, nem hallja már.♥

Ha most melletted lehetnék,csak nézném két szemed, ha csak egy percig is, de boldog lennék veled.♥

Mert fáj, ha rám nézel fáj, ha a közelemben vagy, ha meglátlak, ahogy a korodbeli fiúkkal bohóckodsz. Utálom magam amikor nem bírom ki és hozzád érek. Fáj, amikor rám mosolyogsz, amikor meglátom a csillogást a szemedben vagy csak egyszerűen látom, hogy milyen vicces amikor mérges vagy valamiért. Megrémít a szeretet amit néha mintha látnék a szemedben. . De ezen érzések közül a legrémisztőbb az amit én érzek:hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg. Amikor nem velem beszélgetsz , megszakad. Amikor úgy érzem, hogy szeretsz,legszívesebben magamhoz szorítanálak és soha nem engednélek el. Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. De mégis az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom,hogy nem lehet. . ez a legnyomorúságosabb az egészben. . Hogy soha nem szerethettem volna beléd. Sajnálom...

Ez most nálam nem így van... :'(



Egyszer majd te leszel az én helyemben… Fájni fog. Ezt garantálhatom… Nem lesz halálos, de azt kívánod bárcsak megölne a kín. Ha ez megtörténik szeretném első sorból nézni. Nem foglak sajnálni. Még csak nem is nevetlek ki. Egyszerűen csak nézem ahogy arra vársz, hogy valaki betapasztja az űrt a szíveden, amit egy olyan lány okozott, mint amilyen srác Te vagy. Nem fogok beléd rúgni, de szemem sem fog rebbenni, mikor valaki rád veti a végső csapást. Nem gyűlöllek. Egyáltalán nem. Sőt. Akármit is tettél velem, még mindig ugyanúgy szeretlek. Minden emiatt az érzés miatt van. Arról amit tettél velem, nem akarok többé beszélni. Nem akarok rád gondolni, ezért kérlek, ne keress többé, ne játssz velem, ne mosolyogj rám, ne mondd, hogy szeretsz. Nem akarok mást, csak elzárni a szívem egy kis zugába és elfelejteni, hogy valaha is léteztél…

Nem.Neki most nem arra van szüksége,hogy megszólítsam, és arról faggassam, mi a baja. Ezek a szavak nem érnek el hozzá, ő most a saját harcát vívja. Istenem, melyik a fájdalmasabb? Amikor azért sírunk, mert szeretnénk valamit,vagy amikor nem tudjuk, mit akarunk? Most... csak egyetlen dolog biztos: ha a szavakat, amik bennem vannak, kimondtam volna, akkor se tudtam volna megállítani a könnyeit.

Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám - az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített.

Néhány ember belép az életünkbe, lábnyomokat hagy a szívünkön és onnantól kezdve soha többé nem leszünk a régiek.

Talán soha nem láthatom többé... :'(:'(


Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

Emlékszem még arra a napra, a kopott padra ahol magadhoz öleltél, bárcsak soha nem engedtél volna el.*-*