Azt mondtam magamnak,hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. Azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. Nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. Nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.

"Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akiknek a szemét tisztára mosták a könnyek."

"A szeretet elvesztése nincs, és nem is lehet, soha!"

- Azt hiszem, megőrülök érted. - Őrültnek őrült vagy, az már biztos. Amennyiben én őrjítelek meg, az nekem tiszta haszon.

Elegem van abból hogy órákat töltök azzal hogy 'tökéletes' legyek egy olyan srácnak aki nem viszonozza az érzéseimet, hogy éjszakákat sírjak át miatta, hogy hamis mosolyt viseljek azért hogy elrejtsem a könnyeimet.. végeztem azzal hogy próbálom a dolgokat rendbe hozni mikor tisztán látszik hogy nem fog sikerülni.. nem bírom tovább :(

Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék, és azt felelném: "Igen, a legjobb része."

Én úgy érzem mindent megtettem, de sajnos ennek ellenére sem kellek neked... soha nem leszek elég jó, neked nem kellenek a normális lányok! De aztán ne gyere vissza hozzám sírva, mikor sorra pofára ejtenek, mert én akkor már csak kinevetlek és tudod mit, ezt meg is érdemled...

Nem lesz fellángolás újra, mert már nyitva a szemem, nem kell a mosolyod, és nem kellesz te sem..

Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. (...) De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak meg azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről.

Ha a problémáidat nem osztod meg azzal, aki szeret, nem adsz neki alkalmat arra, hogy eléggé szeressen téged.

A hétköznapi életben sötétnek látjuk a világosat, zavarosnak a tisztát, színtelennek a szivárványt. Ha mindennapi életeden felülemelkedsz, megpillanthatod a fényt, a tisztaságot, a színeket - s rajtuk keresztül önmagadat. Ha magadban mindezeket megtaláltad, felfedezed őket az emberekben is.

Végeredményben erről szól az emberi élet, nem? Csak a túlélésről. Csak a szeretetről.

Létezhet-e annál jobb és megnyugtatóbb dolog, mint amikor valaki a lelke legbensőbb morzsájáig ismeri a másikat és ennek ellenére tiszta szívéből szereti?

Mint egy hullócsillag, legyőzheted a távolságot. Nem lesz könnyű, de ha hiszel magadban és nem nézel vissza, akkor bármi sikerülhet.

*a cigaretta füst,attól könnyezem

‎*a szerelem csak egy rohadt mágus.

*akkor is várok ha nincsenek miértek.. hisz tudod, bármit megtennék érted. nem számít, csak amit érzek.hisz minden te voltál...

kitépem szívem, és a kezedbe adom, hogy lásd; nekem NEM számít már más_

akkor is szeretlek. gyűlölj csak. akármennyire. mindig szeretni foglak*

Hiányzik minden.Ahogy átölel,ahogy visszalép,hogy még egyszer megcsókoljon,amikor olyan erősen fog magához,mintha soha nem akarna elengedni,amikor csak ültünk egymás mellett és néztük egymást,amikor sétáltunk, nevettünk,zenét hallgattunk és mi is énekeltük,a boldogtalan percek,bármi is történt,mi kibírtuk és együtt maradtunk.a közös tervek.soha nem fogom megérteni hogy lehetett ennek így vége,hogy ennyire szeretem?!

‎*tudod, csak kérned kell és megkapod.. hogy törhesd aztán ezer szilánkra...

csak még egyszer nézz rám.. kérlek csak még egyszer ölelj át.. kérlek csak még egyszer suttogd a fülembe, hogy szeretsz.. kérlek csak még egyszer csókolj meg.. kérlek, és ha menned kell, én esküszöm elengedlek.. csak ne felejts el.. kérlek..

nélküle már nem érzem a világot annyira különlegesnek. az égbolt egyszerűen csak égbolt, én csak egy lány vagyok, semmi sem tűnik tökéletesnek többé_

a hiány, a fájdalom végül ugyis szétszed..

add a kezed, én mutatom az utat.bízz bennem, hisz minden fájdalmad átérzi a lelkem...

‎*ha minden könnyem éreznéd..

‎*igazán csak akkor érezheti az ember, hogy boldog, ha volt már olyan szomorú, hogy el is felejtette, milyen érzés boldognak lenni.

a szívem törne szét, ha a könnyeim nem ragasztanák össze_

‎'az alkohollal nincs semmi problémám. de nélküle...' Xd

bennem van most is, csak már nem úgy mint akkor. én nem vagyok depressziós, csak hát ismerős a padló.

Mondd még egyszer,hogy nem szeretsz miközben a farmerom gombolod!

Emberi törvény kibírni mindent és menni tovább még akkor is ha már nem élnek bennünk remények és csodák! :/

A nap,mikor elmentél,volt az a nap mikor rájöttem arra,hogy semmi sem lesz már ugyan az..

Abban a pillanatban,mikor a szemedbe néztem,megláttam azt a fiút akit egész életemben szeretni fogok.

Minden pasi köcsög, tisztelet van de kivétel nincs .. ;3

"Nem tudom megbocsájtani magamnak, hogy nem tudtam az lenni, akit szeretni tudtál volna..."

Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad."

"Azt ígérted, hogy sosem hagysz el...hát hol vagy most?"

Nagyon köszönöm ezt a díjat,ami már a második ilyen rövid időn belül.

Köszönöm: Dreamcatcher !! :)

Én pedig tovább szeretném adni: Flórinak

                                                     Krisztának

és                                                     Andrejjáhnak

A díjhoz a szabályok: 

1. Egy bejegyzést közzététele a díj logójával és a szabályok feltüntetésével.
2. Be kell linkelned a személy nevét akitől kaptad a díjat és tudatni vele, hogy elfogadtad.

3. Tovább kell adnod 3-5 blogtársadnak és szólnod nekik!

‎'Körülötted mindenki mindent kiérdemel 
Csak várhatod a jobbat a holnapot remélheted 
Talán megélheted csak nézd a kék eget 
És lásd most szépnek tűnnek a vétkek 
A vér mossa tisztára, ez az élet...'

‎'kiöntöd magadból,azt mondják gyenge vagy
közben tudod,ha kell odateszed magad.'

‎'Úgy látod mindenki átvertte ugyanaz maradtál mindenki más lettel kell fogadnod ez az életel kell fogadnom ebben élekha eldobok minden rosszatattól nem lesz az élet hosszabb.De tudom jót tettem és ez éltet,tudom meghallgatsz remélem érted.'

‎'Vannak olyan napok, csak a rosszat érzem,
Hogyan élünk, magamtól megkérdezem,
Élvezem, a bűnös életem,
Nem tudom, talán istennek köszönhetem,
Nem baj, úgyis a pokolra jutok,
Én el nem futok amíg lélegzek tudok,
Én nem szarok bele a nagyvilágba,
Én nem vak töltényt töltök a tárba.' :)

"Üzenem Cupidónak, hogy a nyilait eltörtem és most megyek eliszom a szívecskés maci és a bonbon árát! Aztán majd csak rám talál valaki a bárpultnál a pelusos ürge nélkül is!"

"Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá..., mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani."

"Bármit teszel az életben, jelentéktelen lesz, de nagyon fontos, hogy megtedd. Mert senki nem fogja megtenni helyetted. Mikor valaki belép az életedbe az egyik feled azt mondja: még közel sem állsz készen.. De a másik feled azt mondja: maradj vele örökké!"

… az a pillanat, amikor megcsókolsz valakit, körülötted minden elhomályosul. Hirtelen megszűnik minden, csak ti ketten léteztek. Rádöbbensz arra, hogy ő az, akit életed végéig csókolnod kell és csókolni akarsz. Egy pillanatig átélheted ezt a csodát. Egyszerre tudnál sírni és nevetni, mert boldog vagy, hogy végre megtaláltad, és félsz attól, hogy valaki talán elveheti tőled …

"Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz,,

"Hozzád szállnak gondolataim hallhatatlan Kedvesem, élni egészen csak Veled tudok, vagy sehogy! Hiányzol Életem, Mindenem! Csakis akkor bízhatunk a közös életben, ha higgadtan tekintünk a jövő felé! Oh, szeress továbbra is és soha ne kételkedj a Te Párod hű szerelmében! Örökké a Tiéd, örökké az enyém, örökké a Miénk!"

"Azért félek, mert... hát szóval, nyilvánvaló okokból nem maradhatok mindig veled. És attól félek, hogy én veled akarok lenni, sokkal jobban vágyódom rá, mint szabadnak."