2010. szeptember 30., csütörtök


Amikor megismertelek még nem voltam biztos benne, hogy szeretlek!!!! De mára ebben biztos vagyok, nélküled élni sem tudok. Amikor nem vagy velem, várom a holnapot, mikor végre újra láthatlak. Szeretlek! Ezt szóban, s írásban kifejezni jobban nem tudom. Szeretlek! Ezt biztosan tudom. Szeretlek! Ezt ismételni sohasem elég, szeretném ha mindig éreznéd és soha el nem felednéd! Szeretlek! Erre mindig emlékezned kell, mert én sosem feledlek teljesen el!

Az életem olyan, mint egy kirakós játék, ami most lett igazán teljes, mert megtaláltam az utolsó hiányzó darabkát: Téged. ^^

Tévedtem, mikor azt mondtam, minden pasi egyforma. Beláttam: egyik rosszabb, mint a másik... -.-'

Ha bújnék, csak hozzád, ha nevetnék, csak veled, ha mosolyognék, csak neked, ha sírnék, csak miattad, ha halnék, csak érted..♥♥

Számomra Ő egy elérhetetlen álom marad, aki más kezét fogja miközben az én szívemet töri darabokra..

A lány, aki sebezhetetlennek tűnt, megtört. A lány, aki annyira erősnek látszott, összeomlott. A lány, aki mindig nevetett, most zokogott; aki sosem hagyta abba a próbálkozást, most végleg feladta..

Nekem ő az életem, de az ő életében én még csak egy utolsó lehetőség sem vagyok, és ez őrülten fáj!.. :(

Az emberek azt mondják, a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat, de igazából a jó emlékek azok, amik az őrületbe kergetnek.. ♥:(

Nem akarok többé rólad álmodni; hanem veled szeretnék aludni.. *.*

Valamikor én is álmodoztam egy palotáról.. Azt hiszem, mi lányok mind így vagyunk ezzel. Aztán beköltözünk egy alig kétszobás lakásba, ahol nincsenek inasok, se takarítók vagy szakácsnő, de ez a hely mégis szívünk minden vágyát kielégíti. Talán azért, mert ott él a királyfink..:)♥

"Mama, ő annyira különleges.. és igazán szeretem!" "És ezt mondtad már neki valaha?" "Nem.." "Kicsim, van valami, amit meg kell tanulnod: a férfiakat olykor fejbe kell vágni dolgokkal. Néha serpenyőkkel.. de leginkább szerelemmel"

Könnyebben elviseltem volna, ha megöl ebben a pillanatban, mintsem egyujjnyival is távolabb kerüljek tőle.

"Belezuhannék, csukott szemmel is, ha nem tudnám, hogy odalent az vár, amitől a legjobban félek. Te."

2010. szeptember 28., kedd


"Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rádnézek, látom, hogy ez téged hidegen hagy."

„Te gyújtottad a szívemet lángra, aztán lelketlenül tiportad a sárba. Ha meg tudtad tanítani, milyen az élet, tanítsd meg azt is, hogyan kell feledni téged!”

Túl sok ember törekszik arra, hogy az legyen, mint amit mások elvárnak tőle..

Sose éreztem ezt, amit most..

arra születtünk, hogy tiszta legyen még a szívűnk és játszunk tovább :)

A legnagyobb hiba amit életed során elkövetsz az,ha állandóan attól félsz, hogy elkövetsz egyet.

Azokat a szavakat a legnehezebb kimondanunk, amelyek a legtöbbet jelentik..

Életem filmje pereg, most enyém a főszerep...ez rég nem vígjáték, és nincs 'Happy End'.Úgy tűnik hogy ez egy dráma, és már közeleg a 'The End'... =/


Nézem a csillagokat, és Téged látlak, nézem a világot, és Téged látlak... Menj már arrébb basszus, nem látok Tőled semmit!



Ha elbizonytalanodtál a saját igazadban, ne mondj semmit. Csak üss!

2010. szeptember 23., csütörtök

 
...már nem is azon járt az agya, hogy ő a világ legboldogtalanabb embere, hanem az, hogy van mellette valaki, aki sosem fogja otthagyni. Erre mindig rá kell döbbenni, még akkor is, ha nagyon szerelmesek vagyunk és az a bizonyos személy az egész világot jelenti nekünk. De sosem szabad elfeledkeznünk azokról, akik sokkal régebb óta ott álltak az oldalunkon, mai is ott állnak és fognak is, mert ők nem tűnnek el álomszerűen. Csak vannak, csendben, megértéssel és szeretettel. Nem bántanak, nem szólnak, nem szidnak, nem mennek el. Barátoknak nevezzük őket..
 
Szerelem. Fogalom? Érzés? Jelenség? Ki tudja. Az biztos, hogy egy olyan csodálatos érzés, ami felkap, elragad, elhomályosít, és melegséggel tölti meg szívünket. Szerelem e szó hallatára mindenkiben valami furcsa érzés kering. Legalábbis bennem mindig. Valakinek jó, ha szerelemes. Valakinek viszont nem. A szerelemhez sajnos 2ember kell..
 
Az élet túl rövid...szóval csókolj lassan,nevess őrülten,szeress tiszta szívből és bocsáss meg gyorsan.
 
Mikor kiírunk egy " :( "-t facebookra vagy msnre, és megkérdezik h mi az?.. sose az igazságot mondjuk... az túl fájdalmas. mindig valami apróságot mondunk.. pedig közben "még midig ugyanaz" bánt minket.. :'(
 
Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják, állandóan, születésünktől: az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít, a hazug ember és a sánta kutya esete, meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság nagyon fáj. Mindegy, mennyire próbáljuk tagadni, nem észrevenni, a hazugságok végül szertefoszlanak, akár tetszik, akár nem. De tudják, mitől igaz az igazság? Hogy fáj. Ezért hazudunk..
 
Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.
 
Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek -jók vagy rosszak- mindig könnyeket csalnak a szemembe.. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket.

2010. szeptember 16., csütörtök

 
Folyamatosan eltöprengek,hogy van-e értelme.Csak gondolkodok mást nem teszek,de az a baj hogy mindig oda jutok,hogy Szeretem.Miért?Bárcsak tudnám .. Eddig jobban akartalak szeretni ,mint most.Most nem akarlak,nem csak ezért, mert nem érdemled meg,hanem mert belepusztulok,hogy nem tudok másra nézni.Hiába nézek rá akárkire,nem látok benne semmit,nem érzem,hogy meg kéne szereznem,hogy kell .. De ha rád nézek,akkor meglátom a mindent.Annyira nem érdemled meg pedig .. Annyira de annyira meg kéne,hogy vesselek.De közben meg annyira imádlak,megőrülök érted.Még ha meg is csalsz megbocsájtom,mert olyan hülye vagyok,hogy nem tudok nélküled élni.De ha tudnék se akarnék .. mert mindenhogy szeretlek,bármit teszel bármit mondasz,mindenképpen oda vagyok érted.
 
Megállt az idő,mikor Veled voltam. Csupán percek töredékeinek tűnt az egész,mikor együtt sétáltunk.Szerettem volna,ha akkor ott,megáll az idő és az örökkévalóság foglyaivá válunk.Mikor megfogtad a kezem,mikor felém fordítottad az arcodat,mintha a múltban lettem volna.Aztán elmentél .. Bezárult az ajtó és elváltunk.Vissza kerültél a saját világodba.Az elöbb .. még együtt voltunk.Oly sok idő után végre találkoztunk-csak a miénk volt az az idő.Most újra a valóságban élünk,két külön világban .. ahol elszakít az a másik .. ahol én-csupán-mellékes vagyok!Álomvilágot szeretnék,mert ott velem vagy .. ott csak engem szeretsz,ott csak mi vagyunk,ott nem bánt semmi!
 
Köszönöm.Folyton csak köszönöm mindent,minden egyes szavadat felém.Sokat tanultam tőled.Annyira szeretném ha boldog lennél ..Abba a mosolyba még sokan belefognak szeretni .. Hidd el ..Tudom.Hiányozni fog mindened,a nevetésed,az érintésed a csókjaid.És tudom vissza fogom sírni.Igazad volt,tudtam én is,hogy így lesz,de erősnek kell lennem,hiszen ez az élet.Még ha könnyekkel küzdök hónapokig is .. SOSE FELEJTELEK EL!
Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember.Mindig is leszel valami,valami fontos,akit sohasem fogok elfelejteni .. Emlékezni fogok rád mindig,ígérem neked.Legszívesebben átölelnélek és sohasem engednélek el,de már nem tehetem.Mert nem vagy az enyém.Ezt választottad,remélem jobb lesz neked.Az első szerelem mindig nyomot hagy a szívekben,mondják ..Én már tudom,hogy valóban így van.Meg még azt is mondják,hogy az első szerelemtől való elválás nehéz .. nem .. épp ez a nehéz,hogy sohasem válsz meg tőle!

2010. szeptember 13., hétfő

 
Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni..ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, 
mintha összetörik a szíved...

Nem vagyok féltékeny típus, csak éppen nem tudom elviselni ha hozzányúlnak ahhoz, ami az enyém.
 
Ne feledd, ha valaki felbosszant, az arcodon 42 izom rándul össze. De csupán négy izom kell ahhoz, hogy kinyújtsd a kezed, és pofán vágd az illetőt.
 
Megijeszt a tudat, hogy az a fiú -aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi.
 
Egy nap majd besétál valaki igazán különleges az életedbe, és akkor majd rádöbbensz, hogy miért nem működött eddig soha a dolog mással.. :)


Ki kellett volna nyitnod a szemed és meglátni hogy bolondultam érted.