skip to main |
skip to sidebar
Az,hogy szingli vagyok nem azt jelenti,hogy elérhető is! ( :
Nem kell emlékezned... csak ne felejts el!
Nem tudom feladni! Nem tudom,hogy kell!
Ő éreztette velem először,hogy milyen,ha hiányzik vki.
nekem már csak az a boldogság, hogyha reggel, amikor felkelek és tudom, hogy nem veled álmodtam… !!!
A világ milliónyi okot ad majd arra, hogy ne sikerüljön a kettőnk kapcsolata… de nekem egy nyomós okom van arra, hogy miért fog sikerülni… mert… Szeretlek.
"Nem az a fő, hogy örökké élsz-e.. a trükk, hogy önmagad maradj örökre..^^
Nem vagyok szomorú miatta, nem érdekel már nemfoglalkozok vele köszönök neki és elmegyek melette.... De az igazság Nagyonis szomorú vagyok miatta érdekelne foglalkoznék vele elmegyek melette köszönök neki s csókjáért esedezvee térdelnék neki...
Boldog Karácsonyt,Kellemes Ünnepeket és Sikerekben gazdag Újévet Kívánok minden Kedves látogatómnak! :) <3
'Egy őrült mondat miatt nem múlhat el.."
Nem kérek bocsánatot azért, h nem az vagyok, akit te akarsz.. mert tudom, h valaki valahol vár rám, aki önmagamért fog szeretni.
'ha lehetne én elmennék a lehető legmesszebbre,vissza se néznék soha többé.
ÉS ez mind miattad van!
'utállak nézni téged,a képeidet,az emlékeket rólad. ha lehetne egy kívánságom,biztos azt kívánnám,hogy bár soha nem ismertelek volna meg!
'tűnj el az életemből! látni sem akarlak. miért jó az,hogy folyamatosan csak fájdalmat okozol nekem és aztán a hátam mögött meg röhögsz rajtam,amiért ennyire szenvedek?
csak tudd,hogy egy cseppet sem érdekelsz. valahol nagyon elrontottad,igaz te nem tudod,vagy talán nem is akarod beismerni ..
Megbocsájtok ,de sosem felejtek..
szeretnék kimaradni ebből a játékból. nem szeretek játszani.
ez az életnevű mese, nem tréfa a fele se!
sírtam és nevettem egyszerre, gyűlöltem és szerettem egyszerre, adtam és elvettem egyszerre, erős és gyenge voltam egyszerre.
Ahogy vannak olyan dolgok, amiket nem akarunk hogy megtörténjenek, de valahogy el kell fogadnunk, ugyanúgy vannak olyan emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de mégis el kell őket engednünk..
Nézz rám! Nézz rám, figyelj már ide a fenébe is. Figyelj már rám. Meg fogsz hallgatni. Nem érdekel. Most meg fogsz hallgatni. Megkérdeztem tőled, én megkérdeztem. Most mondd itt vagyok, itt vagyok és nem figyelsz rám. Hoztam egy döntést. Döntöttem. Téged választottalak, de te ellöktél magadtól. Nem tudom miért. Pedig adtál egy esélyt, én éltem vele, te pedig ellöktél magadtól. El sem hiszem. Még te vagy felháborodva. Jellemző. Csak nem értem miért mondtad, hogy kellek neked. Magyarázatot szeretnék. De igen, csak szeretnék...
Biztos mindenkivel megesett már. Megesett már , hogy a döntés pillanatában tudta, hogy valami visszafordíthatatlan hibát követ el, mégis döntött. Velem is megesett…
Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek...
Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel? Nem a szerelmeddel, de akár a barátoddal is! Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett. Érezted, hogy őszintébb lettél? Érezted, ha valaki villanyt gyújt, hirtelen megváltozik közöttetek minden? Nem a szemeteket, a lelketeket vakítja a fény! Érezted, hogy a villany-fény valami meghittséget ver széjjel? "Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!" Sötétben a lélek könnyebben válik meztelenné.
Hihetetlen félelemmel jár úgy szeretni valakit, hogy már nem a tied.Félsz, hogy talál valakit, aki szebb.. aki jobb mint te. Félsz hogy az a csöpp esély is eltűnik a sötétségben, ami még van...
"Tudod, szívesen kikaparnám a szemeidet, de megérdemled hogy tükörbe kelljen nézned minden egyes nap..."
Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.
Nem akartam szeretni őt, (...) ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám se nézett.
Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran kínzóbbak a szerelem szívfájdalmaitól.
Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.
A falak, melyeket magunk köré építünk, hogy távol tartsák a szomorúságot, kizárják az örömöt is.
Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj.
"Én jó vagyok,ha van miért,én hű vagyok.ha van kiért,és szeretlek ha kellemes,én szenvedek,ha érdemes!"
Visszasírod még ezt a percet, hogy velem ezt tenni merted...
A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mivan? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.
Néha amikor azt mondom.:-"Elmegyek! Azt várom,hogy visszatartson és azt mondja:-"Ne menj el kérlek"
Annyira elmondanám neki, hogy mit érzek,de félek...félek, hogy nem kellek majd neki.. Annyira megölelném,hogy megtudja szeretem,de félek..félek, hogy ellökne magától.. Annyira megcsókolnám, hogy megérezze ő az életem,de félek...félek, hogy neki csak egy fejezet vagyok az élet nagy könyvében...
"Minden mire vártam,egy képen megláttam,majd álmaimban angyalként szálltam,kéz a kézben forró lázban a fényed melegített hogyha fáztam.Kaptam valamit kérlek,ne vedd el.Hiányzol nekem kérlek,ne menj el" :(
A legrosszabb érzés nem a magány,hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad.
Ha itt lennél velem, és fognád a két kezem én nem engedném el többé már sosem.(:
Azt mondják el kell felejteni a múltat, de gondolj bele... a múltad nélkül nem az lennél aki most vagy!
Ha hidegen tudsz célozni, szavaid pontosabban fognak találni, mintha őrjöngve üvöltözöl. Az őrjöngő, önuralmát elvesztett ember rövid idő alatt nevetségessé válik.
Az ember nem akkor válik felnőtté mikor betölti a 18-at,hanem majd akkor mikor képes lesz úgy gondolkodni,mint egy felnőtt ez lehet akár 15,de 30 éves korban is.
A mosoly, melyet küldesz, visszatér hozzád.
Vannak tökéletesnek tűnő emberek... minden tökéletes rajtuk... papíron minden stimmel. Egészen addig, amíg meg nem ismerjük őket. Igazán. Mert akkor rájövünk, hogy talán mások számára tökéletesek, nekünk viszont nem jönnek be.
Szerelem, amikor nem akarsz elaludni, mert a valóság szebb, mint egy álom.
Aki elmegy, annak könnyű. De aki itt marad! Csak ül, bámul bele a semmibe, mint egy eszelős.
Azt állítani, hogy megszűntél szeretni azt, akit valaha jobban szerettél bárki másnál a világon, az hazugság lenne. De továbblép az ember. Nem igaz? Tovább kell lépni.
