A lány gyengéden elmosolyodott, a végső búcsú fájdalmával. Egy pillanatra görcsbe rándult a szíve, agyán pedig átfutottak a baljós igék: soha, soha nem látlak többé.

Kérlek, mosolyogj! Ahol nem süt a nap, ott mindenki elszomorodik.

Ha valakit megajándékoztunk mosollyal: ajándékot adtunk saját magunknak is.

És ezt soha nem kérem, de mindig reméltem,
Hogy tovább él az emlékem a barátaim lelkében.

A helyzet az, hogy akikkel én barátkoznék, nem barátkoznak velem, akik pedig hajlandóak lennének barátkozni velem, azokhoz én nem ereszkedem le.

Összevesztem vele.. Már majd nem elfelejtettem, mikor újra belépett az életembe. Most jöttem rá igazán, hogy mennyit is jelent nekem , és bármi történjék, én mindig szeretni fogom..: ) ♥

Én azt hiszem, a világ olyan, amilyenné az ember formálja.

Úgy hiszem, ha törődsz valakivel, akkor boldognak akarod tudni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy te kimaradsz belőle. :)

"Verseny. Mindenki számára mást jelent. De attól függetlenül, hogy egy baráti versengésről vagy egy halálos küzdelemről van szó... a végeredmény mindig ugyanaz. Vannak győztesek... és vannak vesztesek.

Természetesen a lényeg, hogy tudjuk melyik csatát érdemes megvivni. Tudod, nincs győzelem áldozat nélkül."

Szeretnék sétálni (...), szeretném érezni a földet a lábam alatt. Nem szeretném elfelejteni, milyen érzés. Ez az, amiért élünk.

Az élet legcsodásabb ajándékai általában viszontagságokba csomagolva érkeznek.