Belesajdult a szívem, de végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kikristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem.. maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elűzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat.Meleg tavaszi szellőként cirógatta végig testem, az élet szikráját csiholta fel bennem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése