Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulettkerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyanviseljem el?
2011. február 24., csütörtök
2011. február 23., szerda
2011. február 22., kedd
vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik.
vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.
vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik…
vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.
vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy.
vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit.
vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.
vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik…
vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.
vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy.
vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit.
2011. február 20., vasárnap
2011. február 19., szombat
"Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon...!"
2011. február 18., péntek
2011. február 17., csütörtök
2011. február 14., hétfő
2011. február 12., szombat
'...mert a legborzasztóbb nem is az, hogy abban csalódunk aki a legfontosabb számunkra.
A harag és fájdalom hevében, nem fogjuk fel igazán a dolgok súlyát. Sokkal inkább, a rossz, utána következik.
Amikor rájössz, hogy már nem oszthatod meg legféltettebb titkaidat azzal az emberrel,
nem sírhatsz a vállán és nem nevethettek többet együtt. Ez az igazi csalódás.'
"Egy tökéletes világban soha nem kellene bocsánatot kérnünk. Soha nem beszélnénk meggondolatlanul, nem bántanánk meg egymást, nem törnénk össze egymás szívét. A szeretet uralkodna mindenek felett, és mindenki boldogan élne.. De. Ez nem egy tökéletes világ, mert az emberek néha a saját kárukon tanulnak, néha olyan dolgokat teszünk, amiket már nem lehet visszavonni, akárhogy is próbáljuk. Sajnálom, hogy ha fájdalmat okoztam neked, és így okot adtam arra, hogy kételkedj benne, mennyire fontos is vagy nekem…"
2011. február 11., péntek
2011. február 10., csütörtök
2011. február 7., hétfő
"És most minden annyira egyszerűnek tűnt, elkábulva a szerelemtől vetettem le magamat az ágyra, nagyon fáradt voltam, de tudod, van az mikor nem tudsz álmodni, mert a valóság szebb, mint az álom. Na én pontosan úgy éreztem magamat. Újra tiszta szívemből tudtam mosolyogni. Mert egy tündérmesében éreztem magamat. És én voltam a hercegnő. Nem is tudom, hogy eddig hogy éltem, nélküled. De most nincs "nélküled" csak "veled" van."
Utálom olvasni a boldog, romantikus könyveket, szörnyen irigy leszek, és arra gondolok, hogy mért nem vagyok olyan boldog, mint a könyvbeli boldog szereplök, azzal vigasztalom igasztalom magamat hogy ez csak egy könyv, nem létezik sem Bella, sem Edward, de hiába mondogattam ezeket, az irigységem, nem szünt meg, mert igy is tudtam, hogy te valahol, messze ugy szeretsz egy lányt, mint Edward Bellát.
2011. február 6., vasárnap
2011. február 2., szerda
Mikor nézed a képeket,s’ a múlton merengsz
Tudod jól,nem lenne szabad ezt tenned.
Tudod,már semmi sem lesz úgy,mint régen,
Szemed előtt mégis ott vannak a régi emlékképek.
Megrázod a fejed,a fényképeket elrakod,
Szívedre újra visszazárod a lakatot.
Tudod,hogy már nem szabad szeretned
Mégis a szemedben egy könnycsepp jelen meg.
Elég régen volt,de most is fáj,
Jól tudod,soha nem fog visszajönni már.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)