2011. február 22., kedd

vicces, ahogy a szia mindig egy viszlát-tal végződik.
vicces, ahogy a szép emlékek könnyre fakasztanak.
vicces, hogy az „örökké” valahogy mindig elmúlik…
vicces, hogy mennyit veszítesz, ha megfeledkezel a múltadról.
vicces, ahogy a barátaid magadra hagynak, mikor szomorú vagy.
vicces, hogy mikor szükséged lenne valakire, sosem találsz senkit.

1 megjegyzés: